Határtalanul!

Határtalanul pályázat szakmai beszámoló (2025.06.02-05.)

Buzsáki Általános Iskola (HAT-KP-1-2024/1-001791)

1. Az utazást megelőző feladatok

1. 2025. május 13-án és 14-én tartottuk a pályázat bevezető óráit, amellyel ráhangolódtunk a kirándulásunkra. Az első órán a tanítványok egyesével készültek fel a meglátogatandó városok, várak történetéből és mutatták be célállomásainkat powerpoint formájában. Feldolgozták Pozsony, Nyitra, Selmecbánya, Körmöcbánya, Vöröskő és Csejte nevezetességeit, érdekességeit, legendáit, felkeltve ezzel a többiek figyelmét és felébresztve kíváncsiságukat. Természetesen nem maradhatott el az ehhez vezető út, a trianoni békediktátum és következményeinek felidézése sem. Nagyon jó volt, hogy egymás szűrőjén át kaptak képet arról, hová is készülünk és miért. Ízelítőt kaphattak a Felvidék különlegességéből, az ott élők magyarságáról, és a terület helyéről a magyar történelem széles palettáján. Ezek után jött mindenki számára a komoly tartalommal bíró, mégis játékos ismerkedést és tanulást biztosító internetes tartalom, a Határtalanul! Barangoló Digitális Tartalom (https://www.okosdoboz.hu/hu-HU/Hatarontuli?h=true) használata, amely sok érdekességet, látnivalót, információt kínált a tanítványoknak.

• 2025.05.27-én Budapesten jártunk a Magyarság Háza által szervezett rendhagyó tanórán. Több iskolával közösen vettünk részt az impozáns Uránia Nemzeti Filmszínházban szervezett 45 perces programon. Dr. Kántor Zoltán a Nemzetpolitikai Kutatóintézetből tartott nekünk lebilincselő, érdekfeszítő előadást a külhoni magyarság múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Bemutatóját érdekes térképek, diagramok színesítették. Tablót rajzolt nekünk ezen területek egykori és kortárs hírességeiről, akik az élet minden területén, tehát a sportban, a képzőművészetekben, a zenében vagy akár az irodalom területén alkottak maradandót, ezzel is rámutatva a határontúli magyarság fontosságára, erejére.

• 2025.05.26-án szülői értekezletet tartottunk a részt vevő tanulók szülei számára. Itt ismertettük a pályázaton nyert összeg nagyságát, a kirándulás részletes tervezetét és a magunkkal viendő tárgyak jegyzékét. Köszönetünket fejeztük ki Magyarország kormányának, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a Csillagösvény Utazási Irodának és Buzsák Község Önkormányzatának, hogy ezt az óriási lehetőséget nekünk biztosították és ezt az utazást lehetővé tették.
• Bakancslista – a programelemek ismertetése

1. nap 2025.06.02.

Reggel 5.30-kor találkoztunk a Buzsáki Általános Iskola előtt. Már mindenki megérkezett, és minimális csomagmennyiséggel, de annál több várakozással telve kezdte meg a bepakolást. Az indító fotó elkészülte és a búcsúzkodás után elindultunk a négynapos, Nyugat-szlovákiai kalandunkra, a Határtalanul pályázatba. Mintegy ötórás utazás után szálltunk ki első állomásunkon, a dévényi vár tövében. Ekkor már velünk volt Martí Tibor idegenvezetőnk is. Az impozáns várat a hétfői múzeumi szünnap miatt ugyan csak kívülről tudtuk megtekinteni, ám így is lenyűgözött mindannyiunkat. Sétáltunk a Duna- Morva folyók összefolyásánál, megnéztük a vasfüggöny emlékművet, a milleniumi emlékmű megmaradt tábláját is. Meghallgattuk a vár legendáit is Devina istennőről, de a törökkori várkapitányról és hűséges hitveséről is.

Utunkat folytatva hamarosan Pozsonyba, egykori koronázó városunkba érkeztünk. Ahol először a várban sétáltunk, megtekintettük a barokk kertet is. Fakultatív programként önállóan, saját költségre egy kisvonattal is bejártuk a nevezetességeket, ami nagy élmény volt mindannyiunknak. Innen sétánk a koronázó Szent Márton Székesegyházba vezetett, ahol a történelmi falak között 18 alkalommal került sor koronázásra. Megismerkedtünk a koronázási ékszerek történetével, megtekintettük a kincstár csodáit, az egyház kincseit, és elcsendesedtünk néhány percre az évszázados falak között.

Ezek után a történelmi belváros csodáival barátkoztunk, a Mihály-kapu, az Academia Istropolitana, a Prímás-palota és a ferencesek temploma mind-mind tetszettek nekünk, úgy, mint a Napóleon vagy a Schöner Náci szobra és története is. A szabadidőben találtunk egy cukorkaboltot, ahol rengeteg finom nassolnivalót vásároltunk.

Innen már csak a szállásunk volt hátra, Deákiban az Európa Panzió, ahol nagy szeretettel és finom vacsorával fogadtak minket. A szállásunkon 22.00-ig ismerkedtünk, barátkoztunk a másik, ott lakó csoport tagjaival, majd aludni tértünk.

• 2. nap 2025.06.03.

Reggel 6.00-kor volt ébresztő, majd változatos reggeli után indultunk az egyik legjobban várt programunkra, a Diószegi Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába. A telefonos egyeztetésnek megfelelően nagyon kedvesen fogadtak minket, bemutatva a 21 hetedik és nyolcadik osztályos tanulójukat, akik modern tánccal készültek nekünk. Igazgatóasszonyunk, Gelencsérné Proity Mária bemutatta iskolánkat, dr. Takács Katalin a vendéglátó intézményt. A buzsákiak népdalcsokorral készültek erre az alkalomra, amit előadtak. A nevelők megismerkedtek az épülettel, a tanítás rendjével, mialatt a tanulóink buzsáki táncokat tanítottak a diószegi gyerekeknek. Nagyon hamar megtalálták a közös hangot egymással, címeket cseréltek, máig tartják a kapcsolatot. Nagy örömet okozott nekik a csoki és a kortárs magyar szerzők művei, amiket a könyvtárnak hoztunk. Nagyon jó érzés volt a tanulók beszélgetését, közös táncát, mosolyát látni, alig akartak tovább indulni, de a programok rendje sürgetett minket.

Következő állomásunk Vöröskő vára volt. Az időjárás kicsit borongós volt, mégis ettünk egy fagylaltot a tárlatvezetés előtt. A Pálffy család 300 évig birtokolta ezt a csodás épületet, ahol később több filmet is forgattak. Megismertük a vár történetét és mondáit is, végigjártuk a máig impozáns, szépen berendezett termeket, csodáltuk a műtárgyakat, képeket, bútorokat.

Utunk Nyitrára vezetett, ami a Könyves Kálmán által alapított, 12. magyar püspökség központja volt. Megtekintettük a várat, Cirill és Metód kápolnáját, ahol megismerkedtünk a korai kereszténység két nagy alakjával, majd tovább sétáltunk a Vazul-bástyára, ahol felelevenítettük a korai magyar királyság történetét, miközben gyönyörködtünk a csodás kilátásban. Megemlékeztünk a piarista rendről, munkájukról, az általuk alapított gimnáziumról, templomról és kolostorról. Nyitrán nem lehet említés nélkül hagyni a Rákóczi- szabadságharc eseményeit és nagy alakjait sem. Itt hunyt el, Esze Tamás híres brigadéros, akinek élettörténetéről megemlékeztünk.

Utolsó állomásunk különösen közel állt a szívünkhöz, hisz a mi falunknak, Buzsáknak is van Tájháza és hagyományőrző egyesülete, akikkel sok közös programunk van. Bencz Ilonka és a Zsibrice együttes várt bennünket egy nyelvi sziget, Zoboralja hagyományaival. A zsérei tájház szépségei újra hazarepítettek bennünket gondolatban, a buzsáki viselet, dalok, hímzések közé. Emlékezetünkbe idéztük Kodály Zoltán itt gyűjtött dallamait, amelyből énekeltek is nekünk. Aztán közös kincsünk a dal következett, a zsibricés hölgyek énekeltek nekünk, meséltek a lakodalmas szokásokról, majd mi következtünk a buzsáki dalcsokorral, sőt közös dallal is. Nagyon nagy élményt adott, hogy ami kincsünk otthon van, és Zoboralja, amiről tavaly hon-és népismeret órán tanultunk, most valósággá, élettel telivé vált.

Kicsit fáradtan, de sok új élménnyel értünk a szállásra, vacsorához. 22.00-kor ismét pihenni tértünk, hogy felkészüljünk a harmadik napra.

• 3. nap 2025.06.04.

A mai napot reggeli után Trencséntornyoson kezdtük, azonban nem a híres trencséni csatával. Ezen a napon az otthoniak iskolagyűlésen a trianoni békediktátumra, annak minden borzalmára és mindent átalakító következményeire emlékeztek iskolánkban. Mi is ezt tettük, csak olyan helyszínen, ahol minden erről mesélt…Először az osztályfőnök elszavalta Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek című versét, amely alapján, előre megadott kulcsszavakra (testvér, otthon, árva, erdő) fókuszálva próbáltuk megérezni a határon kívül rekedés érzelmi, emberi tartalmát. Csak ezután elevenítettük fel 1920. június 4-ének történéseit és annak következményeit.

Majd ezt követően emlékeztünk meg II. Rákóczi Ferenc családjáról, életéről és az általa vezetett szabadságharcról. Felelevenítettük a trencséni csata részleteit, jelentőségét, a fejedelem vitézségét, hadrendjének hiányosságait, a kuruc haderő jellegzetességeit.

Trencsén főterére érve először fagyiztunk, majd szabadidőt kaptak a diákok, mert úgy értesültünk, hogy a vár jelenleg zárva van. Meglepve tapasztaltuk, hogy ez nincs így. Így a meleg ellenére felgyalogoltunk a várba, megtekintettük annak érdekességeit. Kipróbáltuk a kalodát, megnéztük a kínzókamrát, a gyilokjárót, megbeszéltük a vár történetének legfontosabb momentumait. Nem hagytuk ki a gyönyörű panorámát nyújtó óratornyot, ahonnét csodálatos kilátás nyílt a belvárosra. Láttuk a pestisoszlopot, a piarista kolostort és templomát, a Béke tér nevezetességeit. Betértünk a reneszánsz korban épült hóhérházba is, ahol kínzóeszközöket, céhes jelvényeket és tárgyakat, és egy füstös konyhát is megtekintettünk.

A bajmóci kastély már külsejével is a mesék csodás világát idézte, száz szobája valóban életre szóló élményt nyújtott mindannyiunknak. A kastély előtt áll Mátyás király hétszáz éves hársfája, ami alatt diktálta deákjának rendeleteit. A belső berendezés, a bútorok, a műtárgyak és a festmények szemkápráztatóak. Nem csak a kripta jelentett elcsendesedésre hívó helyszínt, hanem a vár alatt lévő cseppkőbarlang is különleges látnivaló volt.

Fáradtan, de élményekkel elhalmozva értünk a panzióba, ahol egy ízletes vacsora után ismét pihentünk.

• 4. nap 2025.06.05.

Reggel összecsomagoltunk, étkezés után búcsút vettünk szállásadónktól és hazafelé indultunk. De előtte még két különleges város meglátogatása várt ránk. Az alsó-magyarországi bányavárosok három anyavárosa közül kettőt, Selmecbányát és Körmöcbányát látogattuk meg, az osztályfőnök számára legkedvesebb Besztercebánya, sajnos, kimaradt. A napunkat a selmecbányai Kálváriával kezdtük, ahol a 70 méter szintkülönbség ellenére felsétáltunk a Kálvária tetejére és gyönyörködtünk a kilátásban. Megérintett minket a hely spiritualitása, Jézus keresztútjának újraélése is. Innen besétáltunk a városba, ami évszázadokon át a magyar ezüstbányászat fellegvára volt. Megismerkedtünk annak történelmével is. Elsétáltunk a Szent Katalin templom mellett, tovább a macskaköveken a pestisoszlopig, majd a líceum épületén felkerestük Petőfi Sándor nemzeti költőóriásunk és Mikszáth Kálmán, „a nagy palóc” emléktábláit. Felelevenítettük legismertebb műveiket, életműveik legfontosabb állomásait.

Utunk utolsó helyszíne a szintén hírneves bányaváros, Körmöcbánya volt. Ismerkedésünket a várossal az Éremmúzeum öt emeletet felölelő gyűjteményével kezdtük, ahol különböző fizetőeszközökkel és azok előállításával ismerkedhettünk meg. Külön érdekes volt, hogy nem csak az érmekészítés folyamatát tekinthettük át, hanem bemehettünk egy földalatti bányajáratba is. Innen már csak a város nevezetességei voltak hátra. Elsétáltunk az egykori Ringbürgerek lakta főtéren a szökőkúthoz, a barokk Szentháromság-szoborhoz és a kamaragróf házához. Rövid szabadidő után búcsút kellett vennünk a Felvidéktől és indultunk haza, Buzsákra, ahová 19.56-kor élményekkel teli négy nap után meg is érkeztünk.

1. Az utazást értékelő foglalkozások, Trianon-nap

2025.06.16-án reggel bemutattuk az egész iskolának, merre jártunk, mit éltünk meg. Készítettünk egy paravánt, amelyre kitettünk képeket az utunkról, és ezek alapján meséltünk a Felvidék szépségeiről, mesés várakról, hangulatos városokról, hűvös, meghitt templomokról, gyönyörű tájakról, kedves, ízes beszédű emberekről. A nevelői szoba mellett is megnézhettek egy plakátot, amit közösen ragasztottunk a helyszínekről.

Ezen a napon minden osztályunkban és a folyósón is megemlékeztünk a Trianon-traumáról. Az alsóbb évfolyamok megnéztek határontúli tájakat, városokat, várakat, majd színeztek magyarsághoz kapcsolódó színezőket. A felsős osztályokban az osztályfőnökök, illetve történelemtanárok felelevenítették az akkori eseményeket, használva a zanza tv és az okostankönyvek forrásait is. Emellett mindannyiuk számára biztosítottak voltak tanórák, ahol tanulói laptopjaikon a https://www.okosdoboz.hu/hu-HU/Hatarontuli?h=true útján, virtuálisan ők is ismerkedhettek Nagy-Magyarország kincseivel. Mindannyian élvezték a tanórákat, többen délután is folytatták a barangolást.

A kiránduláson megismert helyszínek élővé tették és elmélyítették a történelem, magyar nyelv, hon-és népismeret, földrajz, irodalom és osztályfőnöki órákon hallott, megismert, elsajátított tudásanyagot. A tanulók sokszor fel tudták idézni az eddig tanultakat. Mindemellett sok-sok új ismeretet is gyűjtöttek. Nem kell bizonygatni, hogy az élmények útján szerzett, tapasztalati tudás mennyire másképp épül be a tanulók tudásába, mint a tankönyveké, kiegészíti, színesíti, sőt esetenként helyettesíti azt. A rengeteg új benyomás, élmény hosszabb idő alatt dolgozódott fel, a szülők jelezték, hogy a hazaérésünk után napokig csak meséltek.

Nagyon fontos volt, hogy megértették, mit is jelent elveszíteni egy hazát, kisebbségi létben túlélni, ahol a magyar nyelv nem egy magától értetődő, „értéktelen”, hétköznapi entitás, hanem kincs, amit őrizni, védeni és továbbadni kell. Az országhatárt átlépve érezhettek egy kettősséget. Idegen nyelvi feliratok, csak szlovákul (angolul) beszélő személyek, és emellett ugyanolyan magyarok, mint ők léteznek párhuzamosan. A külhoni magyarság fogalma itt nyert számukra valós tartalmat, értelmet. Ehhez nagy segítség volt a diószegi gyerekekkel eltöltött délelőtt.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes tanulók személyiségfejlődését sem. Nem otthon, szülők nélkül, bár nevelők kíséretével, egyedül kellett helytállniuk négy napig. Jól bírták a meleget és az olykor hosszas gyaloglást is. Nem utolsó hozadéka volt a kirándulásnak a közösségfejlődés is. A csoport összekovácsolódott, a szobák a közös esti csevegések útján még jobban összeforrtak. Jó volt megtapasztalni, hogy segítették egymást, szinte konfliktus nélkül élvezték az együtt töltött időt és szereztek közösen és egyesével egyaránt élményeket.

Összességében tartalmas, élményekkel teli, nagyon jól szervezett kirándulást tudhattunk magunk mögött, amiért minden szervezőnek, segítőnek, résztvevőnek hálásak vagyunk.